Egy kis macskatörténelem – 2. rész

Bármennyire is természetes ma, hogy macskák élnek körülöttünk, máig sem teljesen tisztázott kérdés, hogyan terjedtek el Európában kis kedvenceink. A legvalószínűbb, hogy háziasítása Egyiptomban történt meg, majd tartása innen terjedt tovább észak felé. A kérdés tisztázására a biológia, a régészet és a nyelvészet tudománya fog össze.

► ► Előző, 1. rész: http://www.cinyau.com/egy-kis-macskatortenelem-1-resz/

Minden bizonnyal Egyiptom viszonylag kései római meghódítására vezethető vissza, hogy az egyiptomi macska csak elég későn nyert teret Itáliában majd Európa más területein. Aki a nagy római klasszikusok, Plautus, Catullus, Vergilius, Horatius, Petronius vagy Lucanus szövegein tanul latinul, sajnálatos módon meg sem tanulhatja, hogy hívják a házimacskát latinul: egész egyszerűen a szó náluk nem fordul elő. A korabeli szövegek szerzői számára a házi egerész még a házimenyét, vagy olykor a háznál tartott kígyó. A menyét mint ölbéli állat természetéről ma már nem nagyon vannak tapasztalataink, azt azonban egészen könnyű elképzelni, hogy mennyivel aranyosabb egy kiscica egy házikígyónál – ez mindjárt meg is magyarázza, miért szorította ki a macska mint egerész mindkét állatfajt a római háztartásokból. A menyétnek ráadásul az egerészésre egyébként szintén bevethető görénnyel és rókával együtt megvan az a rossz tulajdonsága is, hogy hébe-korba egy-egy háziszárnyast is elkap, és nem mellesleg a tojást sem veti meg.

A sírkőanyagon, ha nem is lépten-nyomon, ekkortól tűnik fel a házimacska. Közülük Calpurnia Felicla sírköve az első: a betűformák segítségével a Kr.u. 1. századra datálható.

Hellász persze a rómaiaknál jóval korábban került kapcsolatba Egyiptommal, így joggal merülhet fel olvasóinkban a kérdés, hogy miért nem került az egyiptomi macska hamarabb Európába. Legyenek erősek: átkerült, csakhogy nem terjedt el. A British Museum Kr.e. 5. századi vázaképén már ott trónol egy példány egy klasszikus görög férfiszépség vállán – akár photoshopnak is gondolhatnók, csakhogy nem az.

Egy másik, a campaniai Avellában előkerült vázán görög asszonyok incselkednek egy cirmossal, amely éppen egy galambot próbál elérni, de jól látható, hogy már a görög macskákat is gyöngéd szálak fűzték a gyapjúgombolyaghoz is.

Azt is meg kell említeni, hogy a macska nemcsak e talán individuálisabb és egyedibb ábrázoló műfajokban kerül elő, hanem komolyabb, jóval közösségibb kontextusban is. Ismertek például Tarentumból macskát ábrázoló érmeveretek szintén a Kr.e. 5. századból. Nehezen, vagy talán nem is magyarázható meg, miért nem terjedt el ekkor a házimacska Itáliában. Ezt a tényt a Kr.e. 3. században kezdődő háborúkra szokás visszavezetni (inter arma silent cattae?). Ugyanennek tudják be, hogy sikertelennek bizonyult II. Agésilaos spártai király kísérlete is a teve Peloponnésoson való meghonosítására.

// forrás: latinszereto

Post Author:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..