Rendszeresen megosztunk olyan képző- vagy iparművészeti alkotásokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak mindannyiunk kedvenc állataihoz, a cicákhoz. Ezúttal Otto Dix egy alkotását mutatjuk be nektek.
Otto Dix 1891-1961 között élt német festőművész volt.
Apja Franz Dix szobrász volt, anyja Lousie Dix varrónő. Három testvérével egyszerű, de nem szegény körülmények között nőtt fel. Mind apja, mind bátyja lelkes szociáldemokraták voltak. 1906-ig szülővarosában járt elemi iskolába. Annak elvégzése után a közeli Gerában lett Carl Senff mellett dekorációfestő-szaktanuló.
1910 szeptembertől 1914. augusztusig Drezdába járt a szász Nagyhercegi Iparművészeti Iskolába. Tanárai itt Max Rade, Richard Mebert, Johannes Türk, Paul Numann és Richard Guhr voltak.
1912/13-ban tanulmányúton járt Csehszlovákiában, ill. Ausztriában és Olaszországban. 1912 és 1914 között több olyan kiállítást látogatott meg, amelyek döntő hatással voltak művészi fejlődésére, hatott rá Vincent van Gogh és a futurizmus, lelkesedett Friedrich Nietzsche filozófiájáért, a festménygaléria régi mestereivel veszekedett. 1914-19 között a német hadsereg katonája volt, nehéz gépfegyverre képezték ki. 1915-ben önkéntesnek jelentkezett a frontra. 1918 decemberig szolgált Somme-ban, Nord-Pas-de-Calais-ban és Flandriában, valamint 1917-ben a keleti fronton. Dix egyike azon kevés német művésznek, akik majdnem megszakítás nélkül részt vettek az első világháborúban.
