Kevés dolog létezik a világon, ami jobban izgalombá hozná a macskákat, mint a lézermutatóból jövő kis piros lézerpötty, melyet igazi megszállottsággal, fáradhatatlanul képesek kergetni.
Láthatóan élvezi a játékot, és persze te is örülsz, hogy valamivel le tudod kötni a cicádat, de vedd észre, hogy a macska egyre jobban rápörög a “játékra”. De egyáltalán mi az oka annak, hogy egy piros fénypontot ennyire vonzónak talál?
A zsákmányt látják benne
A lézerfény a zsákmány mozgását szimulálja a macska számára, így az felkelti a figyelmét és az elfogására sarkallja. Ez a magatartás a fiatalabb macskákra jellemző, de megfigyelhető minden macskánál – mutat rá dr. Stephanie Borns-Weil, a Tufts Egyetem állatorvosi központjának szakembere. Lehet, hogy neked van a legcukibb cicád, aki a légynek sem tudna ártani, de ugyanúgy megvannak benne azok a ragadozó ösztönök, mint vadon élő őseiben, és ebben rejlik a lézeres játék sikere is, hiszen felszínre hozza a késztetést, hogy levadássza a prédát.
De nem tűnik fel neki, hogy ez nem egy préda, hanem egy piros lézerpötty?
Dr. John Bradshaw, a Bristoli Egyetem állatorvos-tudományi karának munkatársa szerint a macska máshogy érzékeli a lézermutató fényét, mint az ember. Bár előre néző szemei miatt a távolságot ugyanúgy képes érzékelni, a hasonlóságok itt nagyjából véget is érnek. Olyannyira, hogy igazából nem is a lézer színe számít, mert azt fehérnek vagy sárgának látja. A valódi ok inkább az, hogy a szeme másképp kapcsolódik az agyához, ami érzékenyebbé teszi a mozgásra.
„Ez lehet a lézermutató fő vonzereje is: a mozgás rendkívül csábító a macska számára. Még ha úgy is tűnik, hogy stabilan tartod, közben enyhén remeg a kezed, ami már elegendő lehet, hogy felkeltse a figyelmét.”
Lehet lézerrel játszani, vagy inkább ne csináljátok?
Egyes állatorvosok úgy vélik, hogy a lézeres játék pszichésen megterhelő lehet a macskának, hiszen valami olyasmit üldöz, amit soha nem kaphat el, így akár a neurózis kockázata is fennállhat. Dr. John Bradshaw azonban más álláspontot képvisel:
„A macska amúgy is állandóan „vadászik” a játékaira, de az a tény, hogy valójában soha nem tudja megölni őket, láthatóan nem zavarja. Lehet, hogy némelyik egyed túlzottan is a lézer megszállottjává válik, így szükség lehet bizonyos korlátok felállítására, de egy átlagos cicánál kiválóan biztosítja mindazt a mentális és fizikai ingerlést, amire szüksége van.”
Ezzel egyetért a másik szakember, Borns-Weil is. Mint mondta, a fő gond nem az, hogy miként bírod mozgásra a macskát, hanem az, hogy egyáltalán rábírod-e. „Az elégtelen stimuláció komoly problémát jelenthet a macskáknak, hiszen ők alapvetően magányos vadászok, akik idejük nagy részét kisebb zsákmányállatok után kutatva töltik a természetben.”
Az állatorvos ettől függetlenül nem javasolja, hogy csak úgy kiengedj egy szobacicát a szabadba, hiszen elcsaphatja egy autó, vagy akár ragadozók áldozatává is válhat. Szerinte elegendő, ha olyan körülményeket teremtesz, hogy kiélhesse az ösztöneit. Ennek több eleme is lehet: beszerezhetsz például egy játékos etetőt, kereshetsz egy biztonságos helyet, ahonnan megfigyelheti a kinti vadvilágot, illetve különféle mászó- és búvóhelyeket biztosíthatsz számára. És igen, a szakember szerint néha beleférhet egy kis lézeres játék is.
De csak mértékkel, a cicák nagyon rá tudnak kattanni. Ha teheted, ne lézerrel játszasd a cicát, hanem bármi mással!
