Az állatok édesek, okosak, imádják a gazdájukat… Aham, persze, egy utópisztikus világban, amikor nem totálisan kiakasztóak és idegesítőek, és nem szedik épp darabokra a lakást. De, hát ezért (is) szeretjük őket! 🙂
Imádod a macskád, igaz? Ő is téged, igaz? De azért volt már, hogy nem így érezted, ugye? Mondd, hogy igen! Az alábbi cicák ugyanis minden határon túlmentek, és túlzottan elhitték, hogy nekik mindent szabad, és ők a gazdik szeme fénye – hát nem. Most nagyon nem.
“Nem, engem egyáltalán nem érdekel a pulyka, miért gondoljátok?”
“De most mi van? Nem is bántottam Cicut. Tök jól elvagyunk, magát szorította be a sarokba.”
“Jó, de olyan jó érzés volt kaparni, egész egyszerűen nem bírtam abbahagyni.”
“Nagyon sajnálom, hogy az ablakon keresztül akartam kimenni a kertbe.”
“Milyen gombolyagra gondolsz?”
“Akkor én most leülök itt. Ne törődjetek velem, nem zavarok.”
“Ez már így itt volt, én csak belefeküdtem a közepébe!”
“Mindent, de mindent beismerek!”
