2019. június |
Minden macskafajta egyedi és különbözik a többitől. A Helsinki Egyetem új kutatása pedig most azt állítja, hogy a jellegzetes viselkedések felét tovább örökítik a cicák.
Miközben a macskák a világon a legnépszerűbb kedvtelésből tartott állatok – jobban mondva, a macskáknak van a legtöbb emberük –, aközben a viselkedésükről viszonylag kevés tanulmány készült eleddig. “Nemzetközi kutatások sokaságát végezték a kutyafajták viselkedéséről és jellemvonásaik örökölhetőségéről, a macskákról a mienk az első” – mondta Milla Salonen, a Helsinki Egyetem doktorandusza.
A kutatók jellemvonásokat vizsgáltak, olyanokat, mint a mozgásigény, az emberekkel való barátságosság, a félénkség, az agresszivitás, a furcsa, ismétlődő magatartások. És mindegyik ilyen jellemvonásban különbséget mutattak az egyes fajtáknál, a legnagyobb eltérés a mozgékonyságban, a legkisebb az ismétlődő magatartásokban volt.
Három macska fajta jellemvonásait tanulmányozták a finn tudósok, a Maine Coon, a Ragdoll és a Van jellemvonásait. A fajták kiválasztása esetleges volt, e három fajtából volt elegendő kérdőíves adatuk, illetve a szüleikről elég információjuk. “Ezek a fajták genetikailag is eltérnek. Korábbi kutatások alapján a Maine Coon az északi tenyésztett és természetes fajták rokona, a Ragdoll nyugat-európai és amerikai fajtáké, a török Van-macska és az angóra elkülönül a többi fajtától” – magyarázta Hannes Lohi, a macskák genetikáját kutató csoport vezetője..
A viselkedést firtató kérdőívet állítottak össze a kutatók, és az állatok gazdáit kérték meg a kitltésre. A válaszok negyven macskafaj mintegy 6 ezer egyedére vonatkoztak.
A Scientific Reports folyóiraban megjelent tanulmányból kiderül, felfedezték, hogy csak kicsivel kevesebb mint a viselkedési jellemvonások fele magyarázható az öröklődéssel. Többféle magyarázat adható a magatartási különbségekre. Valószínűsíthető, hogy a viselkedés alapján is tenyésztettek egyes fajtákat, egyeseknél talán az volt a cél, hogy inkább aktívak legyen, másoknál pedig a könnyebb kézhez szoktatás. De egyes jellemzők akkor is előtérbe kerülhetnek, amikor egy másik tulajdonság, például a szőr vagy a szem szín miatt tenyésztenek egy fajtát.
“Másrészt a macskafajtákat a helyi, természetes adaptációval kialakult fajtákból tenyésztették, genetikailag továbbra is hasonlítanak rájuk, ezért a közös felmenők miatt lehet hasonló a viselkedésük is” – magyarázta Salonen.
A viselkedési különbségek evolúciós háttere azonban további kutatásokra vár a finn tudósok szerint.
