Ha valaha is mondott olyat, hogy “Te jó ég, ez a legcukibb macsek a világon“, lehet, hogy most ismét ezt kell mondani. Ez a macska (nagymacska, ha tetszik vadmacska) ellenállhatatlan. Íme a karakál, vagyis a sivatagi hiúz.
A karakál (Caracal caracal) egy közepes termetű vadmacska, ami Afrikában, a Közel-Keleten, Délnyugat-Ázsiában és Indiában él. Hívják sivatagi és perzsa hiúznak is, bár ezek az elnevezések megtévesztőek, mert valójában nem áll szoros kapcsolatban a tajga híres ragadozójával. Legközelebbi rokona az afrikai aranymacska és a szervál. Beceneve azért sem helytálló, mert a karakál nem szereti a sivatagot. A szavannát és az olyan félsivatagos ligeteket kedveli, ahol ritkán esik az eső és könnyen talál búvóhelyet az aljnövényzetben. A földön vadászik, de a leopárdhoz hasonlóan néha a fára is felmászik, hogy elrejtse zsákmányát. Úszni is tud, alkalomadtán egy-egy halat is kifog magának. Bár nem írtózik a víztől, bőrig ázni sem szeret, így az Egyenlítő körüli esőerdőket messze elkerüli.
Tudományos neve török eredetű, és a karakulak szóból származik, aminek jelentése fekete fül.
Akár a 20 kilogrammos testsúlyt is elérhetik.
Gyorsasága és mozgékonysága teszi jó vadásszá, akár az 70 km/h sebességet is elérhetik.
A szemeik inkább a vadmacskákhoz hasonlít, de biztosan domesztifikálhatók.
És ilyen vicces arcot is tudnak vágni.
Igazán magasra tudnak felugorni.
Ahogy minden macska, ők is imádnak játszani.
És ejtőzni a kanapén.
Nagyon barátságosakká válnak, ha háziasítják őket.
De fontos tudni, hogy törvénytelen karakált otthon tartani.
