Janine örökbe fogadott egy cicát abból a kisállat menhelyből, ahol korábban dolgozott. Herbie-nek nevezte el a kedves cicát, akit rögtön megkedvelt az egész család.
Herbie cica csendes és nyugodt volt, sohasem hangoskodott. Kivéve egy bizonyos alkalmat…
Történt egyszer még 2014. júliusában – Janine épp éjszakás volt, reggel fáradtan ért haza – a lánya pedig akkoriban még kisbaba volt. Janine már-már álomba szenderült, amikor Herbie furcsán kezdett viselkedni: felugrott az ágyra, hangos nyávogásba kezdett, aztán az ajtóhoz szaladt és zaklatottan nyávogott tovább. Az asszony eleinte arra gondolt, hogy ez amolyan macska dolog, de mivel ez a viselkedés korábban nem volt jellemző a cicára – ahogy írtuk, csendes, nyugodt, kedves cica volt Herbie – végül követte őt a kislánya, Isabelle szobájába.
Amikor végre kinyitotta az ajtót, szörnyű látvány tárult a szeme elé. A kislány belegabalydott a takaróba, ki sem látszott belőle, fuldokolva nyöszörgött, kapkodott levegőért. Herbie azonnal felugrott az ágyra és a mancsával nekiállt kiszabadítani a kisbaba fejét.
Nagyon érdekes – véletlen? –, hogy Janine történetesen szociális munkás, és egyik fő témája a terápiás állatok használata. Az eset után már teljesen bizonyossá vált abban, hogy élete egyik legjobb döntése volt Herbie-t megmenteni az elaltatástól.
