10 híres művész és a macskáik – Miért bolondulnak a művészek a macskákért?

Minden híres művész mögött áll egy macska, aki rommá kaparja a kedvenc foteljét, leveri az asztaláról a legfontosabb, legtörékenyebb tárgyakat, és persze bosszúból az ágyába vizel, ha úgy tartja kedve. Mégis olyan művészek beszéltek – a legnagyobb rajongással – ezekről a szeszélyes, csodálatos lényekről, mint Pablo Picasso, Andy Warhol, Frida Kahlo vagy éppen John Lennon. Miért bolondulnak a művészek a macskákért? Mutatjuk. Szőcs Lilla írása a WMN-ről.

Bár közkedvelt életrajzi elem a különböző művészek életében a bordélyházak romantikája és a szeretők végtelen hosszúságú listája, mégis hű társuk és támogatójuk sokszor nem a szerető asszony volt, hanem… a macskájuk. Klimttől kezdve – akit szeretője egyenesen „állatszerűnek” aposztrofált – Picassón át rettentő hosszú a listája azoknak, akik imádattal hódolnak a macskájuk iránt. Szóval talán nem véletlen, hogy az angol kifejezés, a „pussy” egyszerre jelent kiscicát és puncit is. Na, de viccet félretéve, olyannyira meglágyították ezek a nemes állatok egynémely festő, fotográfus vagy író szívét, hogy sok cica az alkotó múzsájává vált. Persze nemcsak „züllött festők” ihletői voltak ők, hanem széplelkű zenészek, kormánykritikus művészek, finom lelkű írónők és festőnők életében is fontos szerepet játszottak a macskák.

Hosszú kutatást követően Alison Nastasi „Művészek és macskáik” című könyvében dokumentálta mintegy ötven világhírű művész történetét. Ezekből válogattuk most ki kilenc kedvenc alkotónkat – kiegészítve egy híres hazai írónővel, aki nemcsak az emberek nyelvén beszélt, hanem az állatokén is.

De miért is bolondulnak ennyire a macskákért a művészek? Szinte mindegyikükre egyszerre volt jellemző az éleslátás, a kritikus gondolkodás, a szabadság szeretete és a nyitottság. Egy ilyen típusú ember számára pedig egy macska igazi gyújtógyertya lehet!

 

1. Salvador Dalí és Babou

Dalí sosem volt szabálykövető figura, olyannyira, hogy háziállat gyanánt sem háziasított fajtát választott, hanem egy kolumbiai ocelotot, azaz párducmacskát, akit Babou-nak nevezett el. Olyannyira elválaszthatatlanok voltak, hogy még az üzleti tárgyalásaira is magával vitte. A művész sajátos humorával a vadmacskát odaültette az ügyfelek közé a tárgyaló asztalhoz. Dalí kétségkívül értett a drámai helyzetek megteremtéséhez.

 

2. Ai Wei Wei macskái

„A macskák és a kutyák az otthonomban kivételezett helyzetben vannak: sokkal inkább a ház urai, mint én magam. Ahogyan fekszenek, pózolnak az udvaron, az sokszor több örömet ad, mint maga a ház, amiben élünk. A magabiztos pózok, amiket felvesznek, azt üzenik nekem, hogy: „Ez az én területem”, ez pedig valahogy mindig megmosolyogtat. (…) Nem tudok úgy gondolkodni,mint az állatok, éppen ezért tisztelem őket mérhetetlenül; lehetetlen, hogy emberként beléphessek az ő birodalmukba” – írja a kortárs művész, politikai aktivista Ai Weiwei egy blogposztjában. Életfilozófiájához olyannyira ragaszkodik a művész, hogy pekingi stúdiójában több mint negyven macskának ad otthont, ezen a blogon követhető a stúdió élete, ahol jól láthatóan még a megbeszéléseken is részt vesznek az állatok.

 

3. Andy Warhol és Hester

A pop art alkotásairól ismert művészről kevesen tudják, hogy igazi macskabolond volt. Olyannyira, hogy unokatestvére, a gyerekkönyvíró és illusztrátor James Warhola egy könyvet is írt róla és macskáiról „Andy bácsi macskái” címen. A történet szerint minden egy Hester nevű sziámi macskával kezdődött, amit Gloria Swanson színésznőtől kapott Andy Warhol. Hester pedig mintegy huszonöt kismacskával gyarapította a Warhol-családot. Andy mindegyiknek a Sam nevet adta. Warholt pedig mindez annyira inspirálta, hogy készített róluk egy illusztrációs könyvet, majd saját kiadásban publikálta a „25 macska, akiket mind Samnak hívtak, és egy kék macska” címen.

 

4. Frida Kahlo és a Kék ház

Frida mexikói otthonában, amit csak „La Casa Azul”-nak (a Kék Ház) emlegettek, egy egész állatkert helyet kapott. Voltak majmai, megfordultak ott szarvasok, madarak, kutyák, és természetesen macskák is. Háza mindig nyitva állt az állatok számára, szabadon mászkálhattak ki-be. „Frida macskái megannyi festményének múzsái és fontos szimbólumai is voltak, védelmet, védőszentet jelentett számára a sok állat közelsége” – írja róla A. Nastasi.

 

5. Gustav Klimt és Katze

A híres osztrák festő stúdiója macskákkal és nőkkel volt tele. Múzsáinak folyamatos ki-be járásuk volt a stúdiójába, egyik szeretője, Friederike Maria Beer-Monti magát az osztrák szimbolistát is csak úgy jellemezte: „állatszerű” ember. Klimt egyik kedvencét a temérdek macskája közül Katzénak, azaz macskának nevezte el.

 

6. Henri Cartier-Bresson és Ulysses, a macska

Henri Cartier-Bresson a sajtófotó atyja, akit a világ tíz legjobb fotósa között tartanak számon, közel három évtizeden át fotózott a Life magazinnak. Noha a XX. század legfontosabb pillanatait örökítette meg számunkra, saját magát sosem, vagy csak nagyon ritkán engedte fotózni. Felesége, Martine Franck portréja a fotós anarchista énjét ábrázolja, amiről Henri a következőképp gondolkodik. „Az élet maga a provokáció…. Ellene vagyok a hatalommal élő embereknek, és mindannak, amivel a hatalom jár. Az angolszász embereknek meg kell tanulniuk, mit jelent anarchistának lenni. Számukra csak fenyegetettséget jelent. A macskák viszont értik az anarchizmust. Kérdezz egy macskát róla. Ők megértik. Ellene vannak a fegyelemnek és az autoritásnak.”

 

7. Henri Matisse, valamint Coussi, La Puce és Minouche

Matisse-t, – Picasso és Cézanne után – a modern festészet egyik meghatározó alakjaként szokás emlegetni. „A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül, hogy egyet is feláldoznánk közülük…” határozta meg röviden a fauvok „vadak” festészeti mozgalmát, ami az egyik legfontosabb mérföldkőnek számít a modern festészetben. Röviden és tömören: a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. A. Nastasi szerint Matisse csakugyan rokonlelke a macskáknak, hiszen ugyanúgy szembemegy minden szabállyal, mint e szeszélyes és autonóm állatok szoktak. Matisse karrierjét a macskái végigkísérték, akiket rendszerint magával vitt Nizzai szállására is, a Hotel Reginába. Coussi, a hatalmas csíkos, La Puce, a csinos fekete, és anyjuk, Minouch, a szürke macska – mind ott vannak Matisse alkotásaiban is bármilyen szürreálisan is hangzik ez. Henri lánya, Marguerite a „Lány fekete macskával” című festményen együtt szerepel La Puce-vel.

 

8. John Lennon és Yoko Ono

Egyszer egy újságíró azt mondta a Beatlesre, hogy „még Jézusnál is népszerűbbek”, így hát Lennon gondolt egyet, és elnevezte új macskáját Jézusnak. A Beatles énekese már kissrácként is annyira csípte a cicákat, hogy hajlandó volt minden reggel elbringázni a halpiacra egy pár finom falatért kedvencének. „Tipikus macskás fiú volt” – írja róla A. Nastasi. A zene mellett tehetséges rajzolt, jó érzéke volt a vizuális művészetekhez, és verseket is írt – írásai mellett pedig többnyire macskákat rajzolt a papírra, még egy illusztrált könyvet is csinált később felnőttként fiának Seannek, amiben cicák is helyet kaptak. Yoko Onóval való házasságában a macskák iránti imádatukban is osztoztak, akiket különleges nevekkel ruháztak fel. Tich, Tim, Sam, Lennon nagynénje után Mimi, Pepper és Salt, Babaghi, Jézus, Major, Minor, Elvis, Shasha és Micha csodás perzsa macskák, Alice, és végül Charo, akinek állítólag imádta Lennon azt mondani, hogy: „hé, vicces fejed van, Charo!”

 

9. Pablo Picasso és Minou

Picasso szerelmi életét és egyben a festő személyét viharosnak, erőszakosnak szokás jellemezni. „Számomra csak kétféle nő létezik: az istennő és a lábtörlő” – közölte egyszer egyik szerelmével Francois Gilot-val. Művészetének pedig annyira fontos részei voltak a macskái, akárcsak a szerelmei. Macskáinak jutott az a gyengédség, amiből a szerelmeinek sosem, vagy kevés – házi kedvencei kapták meg az „istennő” szerepét. Amikor legnagyobb művét az „Avignoni kisasszonyok”-at festette, Párizs külső kerületében Montmartre-ban botlott bele egy sziámi macskába, akit Minou-nak (kis cicának) nevezett, és aki végigkísérte e fontos időszakát a festőnek. A fenti kép egy későbbi kedvencével készült franciaországi otthonában.

 

10. Szabó Magda, az állatokkal suttogó

Szabó Magdáról úgy tartották, hogy beszéli az állatok nyelvét. Sokszor osztozott velük reggelijén, akármerre járt-kelt a házban, az állatok köré telepedtek. Mindig volt körülötte egy kutya vagy egy macska – mesélte egy ízben örököse és keresztfia, Tasi Géza. Mindez persze nem véletlen, állatszeretetéről, ember és állat kapcsolatáról egészen csodálatosan ír Ókút című könyvében:

„Ember és állat alakja, igénye, teljesítménye teljesen azonos volt a számomra, magamat vagy magunkat se gondoltam többnek, másnak, mint egy civilizált, este fogat mosó farkast vagy hivatalba járó galambot. Heves, soha nem szűnő, inkább erősödő szánalmat éreztem e néma testvérek iránt, akik a maguk sajátos nyelvét beszélték, és nem tudtak megszólalni emberi hangon, nem tudtak védekezni sem, teljesen ki voltak szolgáltatva az emberek jó- vagy rosszkedvének, emberségének vagy embertelenségének. Külsejüket, tollruhájukat vagy a pikkelyeket, vagy az irhát, amelyből szemük rám pillantott, úgy néztem, mint színészen a jelmezt, s meg voltam róla győződve, egyszer majd leveszik, akkor nem marad, csak a húsuk, azonos, mint az enyém, s lesz egy pont, egy pillanat, amikor emberi hangon is megszólalnak majd, csak ki kell várni, meg kell érdemelni”

// forrás: WMN

 

Post Author:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..